A nagylózsi templom harangjainak története:
Az első világháború elött a toronyban négy harang lakott.
Súlyuk csökkenő sorrendben: 540kg, 286kg, 172kg, 85kg.
Az első világháború idején 1916 szeptember 15-én háborús célokra leszereltek ezek közül hármat: 540kg. 172kg. 85kg. A három harangért a császári és királyi pozsonyi parancsnokság 3188 koronát állapított meg. Ezt az összeget a plébániának kifizették 1917 szeptember 28-án. Ezen a napon a negyedik 286kg-os harangot is elvitték.
Nagylózsnak így csak a temetői /szentkirályi kápolna/ kis harangja maradt, amelyik helyettesítette az elvitteket.
A harangokat a háború után 1921-ben pótolták. Az új harangok súlyai: 551kg. 250kg. 150kg. 50kg.
A kis 50 kilós lélekharang azonban hamarosan elrepedt és a második világháború alatt, 1944 augusztusában, a két középső harang ismét lekerült a toronyból, így csak az 551 kg-os legnagyobb harang maradt.
1961-ben a kis lélekharangot újraöntötték, és egy 210 kg-os harangot is vettek.
Végül egy 310kg-os harangot vásároltak 1999-ben.
Így a második ezredfordulón a toronyban ismét négy harang lakik, súlyuk: 551kg, 310kg, 210kg, 50kg.
A Csörgető patak útját állta 1865-ben az akkor épülő vasútnak. A patak völgyére egy új töltés került, benne egy faragott kövekből épült alagúttal. Az alagút oldalában csobog a patak egy mesterségesen kialakított föld alatti járatban. Az alagutat főleg a téglagyár és a 84-es főút összeköttetésére használták. A gyár bezárása után még évekig hordták Sopronba a környéken található jó minőségű agyagot, szintén az alagúton át. Az alagút több mint 70 méteres hosszával tekintélyt parancsol a rajta áthaladónak.